Prológus

Violetta szemszöge*

Véget ért a vakáció, és eljött az ideje , hogy újra munkához lássunk. Ami a legjobban lelkesít az, hogy újra találkozhatok a barátaimmal. Ezekkel az álombarátokkal, akikkel együtt találtam rá a hivatásomat. Egy olyan hivatásra, amit többé nem kell eltitkolnom senki elöl. Kimentem a reptérre de nem azért, hogy elutazzam, hanem azért hogy a legjobb barátommal találkozhassak. Míg vártam becsuktam a szemem, és elképzeltem őket a barátaimmal. Láttam őket a lelki szemeimmel: ott volt mindenki aki fontos nekem táncoltunk és énekeltünk egy igazi show-t adtunk elő. Majd kinyitottam
a szemem, és mindent megértettem. Soha többé nem fogok egyedül maradni hisz mindig ott fognak mellettem állni a szeretteim. Aztán észbe kaptam: Francesca megérkezett. Futásnak eredtem, és kerestem mindenhol, nem tudtam elhinni hogy végre megérkezett. Én megint mit csináltam álmodoztam. Megfordultam és ott volt. 
-Szia Violetta! Mi jár a fejedben?- mondta mosolyogva.
-El sem tudnád hinni, hogy mennyire hiányoztál!- mondtam neki ugrándozva. 
Olyan szorosan összeölelkeztünk, hogy majdnem elestünk. Egy csoport rajongó lépet hozzánk egy akik fényképet, autogramot kértek tőlünk. 
-Még mindig felismernek minket! Olyan különös és fantasztikus.- kiáltotta Francesca.
Még mindig mi voltunk azok a művészek, akiknek a legtobb rajongója van a weben. A java még csak este jön: diszkóbuli a YouMixben, ahol mindenkivel újra együtt lehetünk.
Amíg arra vártunk, hogy Angie, az én kedves, szép és csodálatos nagynéném elhozza a kocsit a 
parkolóból, minden fontos újságot elmeséltünk egymásnak.