1. Rész

-Hallottál Tomásról?-kérdezte Fran szomorúan.
-Igen, végleg ott marad Spanyolországban, de néha beszélünk interneten.Alakított egy zenekart jól érzi ott magát.- válaszoltam.
Egy pillanatig csendben néztünk egymásra.Aztán Fran kertelés nélkül rákérdezett:
-Na és Leon? Mert ha jól tudom, ő itthon maradt Buenos Airesben.-mondta ravaszkásan.
-Felejtős. Nem találkoztam vele egész nyáron.-mondtam.
-Két olyan szép lány mint te és én és nincs pasink. Valamit rosszul csinálunk.

Éppen válaszolni akartam mikor megszólalt a telefonom, Antonio 

volt, a Studio On Beat igazgatója. Azonnal látni akart minket.

Titokzatos hangja volt, nem árult el semmit se nekünk. Talán le-

mondták a YouMix partit? Rohantunk megkeresni Angie-t, hogy

mielőbb visszaérjünk.Izgultunk, mert nem tudtuk, hogy mit akar Antonio, bár elismerem, hogy az egyetlen dolog ami a fejembe járt, az volt, hogy találkozok Leonnal.

De még mielőtt odaértünk volna a stúdióba, Francesca észrevette, hogy nem az ő bőröndje van nála: valami tévedés történt, és másvalaki bőröndjét hoztuk el. Szerencsére a mamája vállalta, hogy megkeresi a bőröndjét, szerencsére én tudok neki adni ruhát.

Amikor beléptünk az iskolába, a szívem örülten verni kezdet, olyan

ideges voltam, hogy nem tudtam leplezni.

-Valami baj van Violetta?-kérdezte Francesca.

-Nem nincs csak egy kicsit izgulok.-mondtam neki.

-Leon miatt izgulsz? Mert nem akarod látni, vagy mert már nagyon akarod látni?- kérdezte.

-Ugyan! Se egyik, se másik! Még csak nem is gondoltam rá!

-Nem hiszek neked! Túl régóta ismerlek!

Én leültem a zongorához, mert már attól féltem, hogy 

szétrobbanok az idegességtől, és elkezdtem lejátszani, ami éppen eszembe jutott.Fran le se vette rólam a szemét.

-Nem az, hogy nem akarom látni, csak az..

-Nem tudod, hogy fog reagálni ő, amikor meglát.-mondta ki Fran olyan pontosan és tiszta hanggal, hogy az csak csenget.

Már nem is kellet többet mondanunk. Francesca odaült a 

hangszerhez, és elkezdett kísérni. Elkezdtük énekelni a kedvenc dalunkat.