2. rész

Megjött Ludmilla és Natalia, és nagy meglepetésünkre csatlakoztak
hozzánk. Elővették a többi hangszert, és együtt zenéltünk. 
Megjelent Maxi, Camilla, Andrés és Broduey. Mind együtt énekeltünk, táncoltunk. Kétség kívül ez volt a legjobb módja a találkozásnak. Amikor befejeztük, akkor vettük észre, hogy az ajtóban áll Beto, Pablo és Antonio. Mindhárman büszkén tapsolni kezdtek. 
- Az már világos, hogy nem gyengültetek el a nyári szünet alatt.
- Éppen elenkezően!- mondta Pablo.
Mi boldogan néztünk egymásra. De engem aggasztott valami: Leon nem jött el.
- Azért hívtalak ide benneteket, mert felhívtak a YouMixből. Mint tudjátok ma van a parti. Úgy volt, hogy Rafa Palmer játszik, de ő az utolsó pillanatban lemondta.
Mind lemeredtünk, a legrosszabbra gondoltunk.
- Akkor elmarad a buli?- kérdeztem erőt véve magamon.
- Nem! Azt akarja, hogy ti lépjetek fel.- mondta Pablo.
Általános üdvrivalgás tört ki, a teremben.
-Ez mind szép, de van egy kis probléma: Tomás nincs itt, és Leon nem jön a buliba. Sztárok vagyunk, de most hullócsillagoknak tűnünk.- mondta Andrés.
-Leon mért nem jön?- kérdeztem aggódva.
-Nem tudom. Nem akar eljönni. Nem lehet semmi módom meggyőzni.
- El kell menni érte! Nem hagyok ki egy ilyen lehetőséget Leon miatt!- mondta Lumilla.
Mindenki rám nézett. Szerintük az egyetlen ember, aki rábírhatta Leont, hogy gondolja meg magát, én voltam. Andrés mindent tudott. Leon egy motokrossz versenyen volt, ezért oda kellet mennünk.
Leon versenyzett, lehetetlen volt, hogy meglásson.
- Az egyetlen dolog, amire a versenyzők figyelnek, az a tábla amit a box emberei mutatnak fel.- mondta Andrés.
Abban a perben támadt egy ötletem. Tökéletes box asszisztens lett belőlem, sapkába és éghetetlen ruhába öltöztem. Kikerültem minden utamba álló akadályt, amíg csak egészen jól láthatóvá nem váltam Leon számára, és felemeltem egy hatalmas táblát, amin ez állt: "Violetta vagyok!Azonnal beszélnünk kell!"
De persze, mielőtt Leon észrevette volna, meglátott az egyik férfi a boxból, és meg akarta akadályozni a küldetésemet. Minden erőmmel belekapaszkodtam a plakátba. Nem engedhettem, hogy Leon ne lásson meg. Ha már ott voltam, a végsőkig kitartottam. A huzakodás közepette megcsúsztam, és fenékre estem a pálya kellős közepén; a sapkám elrepült, és Leon azonnal felismert.
Halottam Leon motorjának a hangját, aztán a fékezését, majd a kerekek hangját, amint megált pár centiméterrel tőlem, de én még midig a földön ültem. Láttam, hogy odajön és akadályt képezve megvédjen.