6. rész

A titokzatos herceg pedig letérdelt elém,  és fel akarta adni a cipőmet, teljesen úgy éreztem magam mint ha én lennék Hamupipőke. De azért folytatta a jópofizást....
-Nem gondolod, hogy ez a cipő divatjamúlt?-kérdezte.
-Add ide a cipőmet, más rész neked mi közöd, hogy milyen a cipőm!
Elkezdtünk rángatózni a cipőn, de megint én húztam a rövidebbet, és fenékre estem.
-Te egy.....-nem találtam rá méltó sértést.
- Én én mi vagyok?
Amikor ezt kimondta azonnal otthagytam. Miközben bicegve mentem, hogy megkeresem a barátaimat megpillantottam apát. 
-Violetta!- kiabálta.
-Apa te mit keresel itt?
-Érted jöttem, hogy hazavigyelek!
Miközben beszélt levettem a cipőmet. De sajnos meghallotta ahogy koppant. Lenézet és meglátta.
-Te is pont olyan vagy mint az anyukád, ő is mindig levette a cipőét amikor táncolt!
Amikor ezt a szót kimondta odamentem és megöleltem. 

-Annyira hiányzik!

-Nekem is Violetta, nekem is. Na de mennyünk haza.

Miután hazaértünk, felementem a szobámba. Elgondolkoztam azon, ha Leonnak eddig kételyei voltak, hogy akar- e tőlem valamit, akkor ma este minden esélyem odalett. És minden a beképzelt, gőgös, arogáns és agyament fiú miatt van. Nagyon nehezen tudtam elaludni. Folyton csak Leonra gondoltam.

De még az is bánt, hogy nem mondtam azt neki, hogy ő is hiányzik nekem.