6. rész

A titokzatos herceg pedig letérdelt elém,  és fel akarta adni a cipőmet, teljesen úgy éreztem magam mint ha én lennék Hamupipőke. De azért folytatta a jópofizást....
-Nem gondolod, hogy ez a cipő divatjamúlt?-kérdezte.
-Add ide a cipőmet, más rész neked mi közöd, hogy milyen a cipőm!
Elkezdtünk rángatózni a cipőn, de megint én húztam a rövidebbet, és fenékre estem.
-Te egy.....-nem találtam rá méltó sértést.
- Én én mi vagyok?
Amikor ezt kimondta azonnal otthagytam. Miközben bicegve mentem, hogy megkeresem a barátaimat megpillantottam apát. 
-Violetta!- kiabálta.
-Apa te mit keresel itt?
-Érted jöttem, hogy hazavigyelek!
Miközben beszélt levettem a cipőmet. De sajnos meghallotta ahogy koppant. Lenézet és meglátta.
-Te is pont olyan vagy mint az anyukád, ő is mindig levette a cipőét amikor táncolt!
Amikor ezt a szót kimondta odamentem és megöleltem. 

-Annyira hiányzik!

-Nekem is Violetta, nekem is. Na de mennyünk haza.

Miután hazaértünk, felementem a szobámba. Elgondolkoztam azon, ha Leonnak eddig kételyei voltak, hogy akar- e tőlem valamit, akkor ma este minden esélyem odalett. És minden a beképzelt, gőgös, arogáns és agyament fiú miatt van. Nagyon nehezen tudtam elaludni. Folyton csak Leonra gondoltam.

De még az is bánt, hogy nem mondtam azt neki, hogy ő is hiányzik nekem.

5. rész

Imádtam Leonnal énekelni, annyira összekapcsolódtunk az ének alatt. Egy pillantásból értettük egymást. Nagyon élveztem, a közönség táncolt és tapsolt. De miután befejeztük szétszóródtunk, és Leon még csak oda se jött hozzám. Nem akartam egyedül lenni úgyhogy megkerestem Francescát. Ahogy a lépcsőn felfelé mentem, valami borzasztó történt, ami miatt nagyon széggyeltem magam: megláttam Leont és.... megbotlottam. Megbotlottam a bokám kibicsaklott és leesett a cipőm.

  Ez mind egyszerre! Leon megpróbálta elkapni a cipőmet, ami gurult lefelé a lépcsőn, de kicsúszott a kezéből. A lábbeli csak gurul és gurult tovább, én meg azt éreztem, hogy én vagyok Hamupipőke és Leon az én hercegem. És teljen más dolog történ a cipőm egy fiú kezébe esett, aki egy herceghez illően pillantott rám. Leon pedig csúnyán nézett rá.

És az a titokzatos fiú elkezdett nekem jópofizni. Ez aztán nem volt álomba való jelenet. 

-A cipő az a tied? Ó már értem te vagy Hamupipőke?-kérdezte Leontól mintha vicces lenne.

-Te ne legyél féltékeny ez nem a te méreted!Add ide ha nem akarod, hogy sütőtökké változtassalak. 

De a fiú fojtatta a hülyeségeit, tett valami megjegyzést Leonra, mert egy nyolcvanas éveki paróka volt rajta. És én elnevettem magam. Azt hiszem ez bántotta Leont legjobban. 

-Ha ennyire szórakosztatónak találó, akkor magadra hagylak ezzel  a bohóccal.- mondta Leon. Utána akartam menni, de nem tudtam, mert vissza kellet tőle szereznem a cipőmet.

Közlemény!

Ma egy honapós a blog! Szeretném nektek megköszönni, a feliratkozókat, kommenteket, és persze a látogatókat is! Remélem, hogy eddig tetszik nektek a blog. És szeretném hogyha elmondanátok a véleményeteket! Köszönöm!

Puszi: Zs